Szombaton szörfözni mentünk Kutára, Bali egyik legfelkapottabb nyaraló városába, ami egy nagy bevásárlóközpont. Üzlet - üzlet hátán, kismillió étterem és rengeteg turista. Dél körül értünk a tengerparthoz, ahol biztonsági őrök ellenőrizték a hátizsákunkat és a robogó csomagtartóját. Szegények még mindig sokkban vannak a 2002-es merénylet óta, amiben 202 ember vesztette életét. A Ground Zero Monument őrzi a tragédia emlékét.
Kuta híres strandjára Seminyakra mentünk, ami egy hosszú, fekete homokos partszakasz, napágyakkal, perzselő napsütéssel és szép, nagy, kezdők számára is kellemesen szörfözhető hullámokkal. A fekete homokban egyetlen jó dolog van: nagyon szépen csillog, ezen kívül viszont forró és rém ronda szegény, úgyhogy Balit tényleg nem a tengerpartjáért szeretjük. Ráadásul retkes a víz is, kicsit viszolyogva fogtunk neki a szörfözésnek, pedig Weligamán anno megedződtünk ezen a téren. Itt hatalmas foltokban valami iszonyú barna moszat-hab úszott a szürke víz felszínen (reméljük, hogy döglött alga volt!) és az sem volt túl bizalomgerjesztő, hogy vörös “úszni tilos!” zászlók lengtek a parton… de azt meg a nagy hullámoknak tudtuk be és nem törődtünk vele. Úszni egyébként senki sem úszott, szörfösökkel viszont tele volt a víz, úgyhogy mi is bevetettük magunkat a habok közé. Pff.
Ügyesen felmértük, hogy hol koszos kevésbé a víz és ott folytattuk a szörfözgetést, ami most különösen jól ment, főleg Balunak (én viszonylag hamar feladtam az aznapi edzést). Balu nagyon ráérzett, sokszor állt deszkára és alig akart kijönni a vízből, de egy újabb sérülés sajnos véget vetett a mókának. Elvágta a szörfdeszka uszonya a kisujját. Nem volt olyan mély a seb és azt is agyon fertőtlenítettük, úgyhogy most biztosan nem fog elfertőződni, pedig minden adott lenne hozzá.
Vasárnap felfedező túrán voltunk. Megnéztünk egy 9. században épült ősi hindu szentélyt, a Goa Gajah Elefántbarlangot, ami 1995-ben került fel az UNESCO Világörökség listájára. A legenda szerint a barlangot - aminek egy démoni arc a bejárata - egy óriás herceg vájta ki a saját körmével. A bejárat körül található motívumok pedig az óriás ujjlenyomatai, amik akkor keletkeztek, amikor az óriás visszatolta a leomlani készülő dzsungelt a hegyoldalba. A démoni kapun áthaladva az alvilágba juthat a látogató, vagyis ebbe a szűk barlangba, ahol Ganesha, az elefántfejű hindu istenség szobra is található. Ottjártunkkor 50-60 ember imádkozott a barlang előtt, illetve kisebb csoportokban felajánlásokat vittek a barlangba, ahová szarongba öltözve mi is bemehettünk.
Ezután a Tegenungan vízeséshez mentünk, ahol a gyönyörű erdős, sziklás környezetben 15 méterről zúdul le a víztömeg. Elég turistás a hely, de gyönyörű látvány, úgyhogy érdemes megnézni, sőt még fürödni is lehet a vízesés alatt.
Este Nikivel és Petivel találkoztunk. Körbesétáltunk egy Ubud szívében rejtőző, szépséges rizsföldet a naplementében és megnéztük a Vízipalotát, aminek a kertje egy lótusz virágokkal borított kis tavacska, ahol esténként balinéz tánc előadásokat tartanak, amit egyszer majd mindenképp megnézünk.
A Húsvéti sonkáról idén lemaradtunk és nyálcsorgatva néztük az otthoni képeket. Ezúton kívánunk mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket! Mi egy finom sült kacsával vigasztalódtunk, amit Nikiék házigazdája sütött nekünk ma este. Egyelőre ez még nem a híres balinéz 'smocked duck' volt, amit egy nagyon különleges pácolós-füstölős technikával készítenek röpke 6 óra alatt, de legkésőbb a búcsúvacsoránkon majd azt is megkóstoljuk.
