Egy röpke 3 órás délutáni alvás után elindultunk, hogy kicsit felfedezzük a környéket. Magunk között Dunaharasztinak neveztük el, egyrészt azért, mert egy Coca-Cola üzem van a szomszédban, ahol éjjel-nappal kólás teherautókat pakolnak tele a targoncák, másrészt azért, mert kicsit a város szélén vagyunk, harmadrészt pedig azért, mert ez is folyóparton van - a kóla utáni üzemben pl. a folyón érkező LPG tankerből fejtik át tartályokba a gázt, amit aztán autókon szállítanak tovább. Kb. ez az egyik utolsó magas ház amiben lakunk, innen a tengerig már csak alacsonyabbak vannak.
Szóval elindultunk sétálni, és véletlenszerűen ráfordultunk a legközelebbi forgalmasnak tűnő utcára. 2-3 emeletes házak vannak rajta végig, olykor kis sikátorokkal és egy-egy keresztutcával megszakítva, és szinte mindegyik ház aljában valamiféle üzlet vagy szolgáltató van, akik félig az utcára kipakolva bonyolítják a boltot. Így elsőre vasárus, bútorárus, műanyagbiszbasz árus, “közért” (7-eleven a lánc neve, és a nevének megfelelően tart nyitva), fodrász, masszázs és netcafé ami eszembe jut, hogy láttuk, no meg rengeteg kajás.
A kaja az itt szinte 100%-ban street food, és ezt értsétek egészen szó szerint. Az utcán bizonyos szakaszok csak ételárusokból állnak, akik nagyrészt estére települnek csak ki. Mindegyik árusnak van egy vagy több ilyen kiskocsis standja, amin főz. Akinek van üzlethelysége, az is ilyen kiskocsin főz, és a helység csak arra szolgál, hogy székek és asztalok legyenek benne, amire a vendégek le tudnak ülni. Akinek nincs üzlethelysége, az a járdára pakol ki asztalokat és székeket, vagy csak elvitelre árusít. A kaja nagyon sokféle, nyárson sült húsfalatkáktól kezdve a tengeri herkentyűkön és az egyben főtt szárnyasokon át a levesekig, és persze egy csomó olyan cucc, amiről nem nagyon tudtuk megállapítani ránézésre, hogy mi lehet. A higiénés viszonyok nem túl bizalomgerjesztők, a galériában pl. láthatjátok a mosogatót, viszont kimaradt belőle az utcára kitett asztalok alatt szaladgáló patkány. Hűtőt azt nem láttunk, a sushis standokon is az a max védelem, hogy a nigiriket tartalmazó dobozokat letakarják egy átlátszó fóliával.
Végül első este nem kóstoltunk bele semmibe, hazafelé viszont benéztünk a ház alatt levő 7/11-be, ahonnan reggelinek való dolgokat hoztunk, tovább kétfajta érdekes snacket, meg sört. A reggelinek választott tejes ital kb. sárgadinnye ízű volt, a csomagon levő rajzból erre nem jöttem rá. Utálom a sárgadinnyét, úgyhogy nem tudom megítélni, amúgy finom lehetett-e. A két snack közül az egyik enyhén csípős, rendkívül édes cuccal (méz?) bevont szárított hal volt, ez ment a kukába egy falat után, a chilis tengerialga-lapocskák viszont isteniek voltak, el is ropogtattam őket a sör mellé - ami viszont sajnos elég drága, a helyi alap sörből is olyan 350-400 Ft körüli bahtért lehet kapni egy fél literes dobozzal.
És akkor néhány fotó, bocs a minőségért, többet nem fotózunk iPhone-nal, becsszó. :)
