Tegnap elindultunk első bevetésünkre a városba. Balu szerencsére imád tájékozódni, úgyhogy ügyesen vezet minket, én pedig örömmel hagyom. Busszal indultunk neki, amire jó sokat kellett várni. Ez alatt egy csomó jelöletlen ‘kisteherautóbusz’ állt meg előttünk, amik platójára egyrészt fel kellett volna paszíroznunk magunkat, másrészt fogalmunk sem volt, hogy ezek merre mennek, úgyhogy egyelőre csak nézegettük őket, amíg befutott végre a 35-ös busz. Fizetni nem a sofőrnél kell, ahogy elsőre gondoltuk: egy jegyszedő járkál fel-alá az utastérben, aki egy spéci henger alakú fémdobozban tartja az apróját és onnan tépkedi a jegyeket. A leszállás érdekes még: a busz nem áll meg, csak lassít, miközben kiugrik az ajtón a kedves leszálló utas. Érdemes lesz vigyázni a bokánkra.
10-20 megálló után, mikor komolyabb dugó lett, úgy döntöttünk, hogy gyalog folytattuk az utat. Nagyon forgalmas úton szálltunk le, fullasztó volt a párás szmog, a levegő színe is feketés, és néha erős termálvíz, záptojás és égett mókus szag csapta meg az orrunkat.
Egy szűk járdán haladtunk, ahol egybefolyt minden: hömpölygő szembeforgalom, utcai árusok, buszra várók, autók, robogók, buszok és tuktukok. A zebránál néha van lámpa, néha meg csak bátornak kell lenni és menni magabiztosan (vagy akár csukott szemmel, egykutya). Kedvenceim a villanyvezetékek: az épületek között millió fekete kábel lóg, hatalmas gubacsokban összekötve, egészen szürreális látvány.
A délelőtt munkával telt, úgyhogy már későre járt, farkas éhesek voltunk. Utcai árusnál még nem mertünk enni, ezért beülős helyet kerestünk és Pad Thait szerettünk volna. Végül éhségünkben csak beszédültünk egy helyre, ami elég drága volt ugyan, de jól bántak velünk: frissítő kendőt, pezsgőhűtőben jegelt sört és egy kis nyugalmat kaptunk. Fizetésnél aztán megvolt az első atrocitás is: 250 baht helyett 350-el akartak lehúzni minket, de Balu szerencsére résen volt és jól leszúrta őket. Holnap pedig biztosan utcai árusnál eszünk.
A következő lehúzást már nem védtük ki ilyen ügyesen. Tuktukra szálltunk, de az árat nem fixáltuk előre és jól palira is vettek minket. Ölre menni persze nem akartunk. Próbáltunk alkudni egy kicsit, de már hiába, hajthatatlan volt a fickó, úgyhogy inkább fizettünk és kiszálltunk. Tanulópénznek és élménynek azért jó volt, és még így is fele annyiba került, mint Budapesten egy riksázás.
Az estét még a városban töltöttük, aztán rendben hazaértünk. Holnap okosabban és tapasztaltabban folytatjuk a felfedezést.