Fontos téma. Legalábbis nekem. Mindennapunk része, úgyhogy írok róla pár sort, szerintem izgalmas. :)
Thaiföldön minden picit más. Főleg ha turista az ember. Robogóval járunk például mosni. Rengeteg a hostel a szigeten, ezért sok a mosoda is, ami üzletenként 4 mosógépet jelent, amit egyszerűen kitesznek az utcára. Bedobsz 30-50 bahtot, attól függően, hogy melyik méretű mosógépet használod és egy óra múlva érte mész, zacskóban hazahozod és kiteregeted. Nagyon hasznos szolgáltatás.
Bangkokban a toronyház aljában volt egy közös használatú kis mosoda a lift mellett, az is apróval működött. Volt egy leláncolt kosár a helyiségben, abba pakolta valaki az elkészült ruháinkat, mert nem mentünk érte percre pontosan és kellett neki a mosógép.
A tegnapi égszakadásnak ma hál’isten vége lett, csodás napsütésünk van megint, úgyhogy tudtunk a teraszon teregetni. Olyan nagy viszont a levegő páratartalma, hogy kénytelenek vagyunk egy ventilátorral rásegíteni, hogy megszáradjanak a ruhák. Nekünk sem árt egyébként a szellő, jó nehéz a levegő.
Az esőtől tegnap minden csupa kosz lett, úgyhogy ma takarítottam. Egy kis suta seprűvel lehet sepregetni, jó nagyot kell hajolni vele, viszont ügyesen ki lehet terelni vele az apró tengeri homokot a házból (lapát nincs). A felmosófát első nap eltörtem, úgyhogy most azzal is jó nagyot kell hajolni, meg majd vehetünk újat. Szokásom egyébként ez a törés-zúzás, Bangkokban lavór után kajtattunk 2 napig, mert azt is sikerült kivégeznem első nap, de szerencsére a piacon jó sok műanyag csetresz árus volt és 45 bahtból megúsztuk az ügyet.
Van egy nagyon klassz thai szokás: mindenhol le kell venni a cipőt. Ez szó szerint értendő: étteremben, boltban, kávézóban, lakásokban... mindenhol kint sorakoznak a papucsok az ajtó előtt. A nagy turista forgalom miatt persze sok helyen feloldották ezt a szabályt, ahol viszont muszáj (pl. gyógyszertár, masszőr, vagy bármilyen üzlet, ahol a tulaj szeretné) ott kiírják az ajtóra, hogy ne legyen félreértés. A házunknál is mutatta a házigazda első nap, hogy hol a papucs helye és a teraszra csak mezitláb léphetünk fel. Nekünk való szokás, szeretjük. Isteni, hogy nem kell homokon csúszkálnunk egész nap és bármikor lefeküdhetünk a földre kis thai fekvőkéinkre.
Szekrények nincsenek, a ruháinkat egy szép faragott asztalra tettük ki, a konyhában meg a szárítót fedték le műanyag tetővel, az a konyhai tároló. Az alatta lévő poharak és tányérok az összes készletünk, meg persze egy woksütő. A tükörtojások sárgája mind befolyik a wokban középre egy kupacba, de azért kedveljük. Mást még nem nagyon sütöttem vele. Ma viszont megjútyubozom, hátha össze tudok dobni valami egyszerű thai kaját. Más fűszer nem nagyon van, pörköltet itt tuti nem eszünk.
Víznyomás nincs a házban, a mosogatás egy órás program a cukin csordogáló víz alatt. A woksütőt beviszem inkább a zuhany alá, ahol fel van szerelve egy kis vízmelegítő is. Hatalmas víztartály tartozik minden házhoz, onnan csordogál a vizecske.
Köszönöm a figyelmet! :)
