Potyautas

Összehaverkodtunk két napja az egyik búvároktatóval, akivel ma találkoztunk egy kellemes tengerparti bárban, ahol a pulton kívül egy boxring, egy étterem, néhány bungaló és a búvárok szárazföldi medencéje is van. Mozgalmas környék, sok külföldi fiatallal. Ittunk egy sört egy nagyobb asztaltársasággal, aztán mikor indultunk volna hazafelé, nagyon édes dolog történt. 

Két kóbor kutya játszott a parton, akik elsétáltak velünk a robogóhoz. Felvettük a bukókat és indultunk volna hazafelé, mikor az egyikük csurom vizesen fellépett a robogó elejére és aranyosan elhelyezkedett Balu lábainál a kormány alatt és várta, hogy induljunk. Jót derültünk rajta majd Balu megpróbálta letessékelni a robogóról, mire a kutya finoman a keze után kapott. Ebből már értettünk, úgyhogy elindultunk hármacskán vissza a város felé. Egy szupermarket parkolójáig vittük, mert ott volt dolgunk, neki meg ez már megfelelt, úgyhogy szépen elbúcsúztunk egymástól.

Láttam egyébként már ilyet, hogy a kutyák egyszerűen felpattannak a turisták robogóira, vagy a helyiek oldalkocsijára és fuvaroztatják magukat, de mindig azt gondoltam, hogy ilyen esetben kutya és ember szegről-végről azért már ismeri egymást. Most világos lett, hogy megy ez valójában. Vagányság.