Ezt a bejegyzést egy kiköltözés kellős közepéről írom. Körülöttem dobozok, zsákok, és szétszedésre váró, üres szekrények. Holnapután jön a teherautó az első adagért, szombaton a másodikért, akkor átadjuk a kulcsokat, és onnantól nem lesz fix otthonunk egy jó darabig.
A bútorok nagy részét raktárba tesszük, kisebb részét pedig az én gyerekkori szobámba. Vasárnapra lemegy az egész költözősdi, és még lesz egy teljes hetünk itthon egyenesbe állítani magunkat. Kezdek tényleg izgulni.