Tegnap elmentünk Peniékkel Gianyarba, a város 246. évfordulója alkalmából rendezett fesztiválra, egy indonéz-balinéz táncelőadásra. A kelet jávai Malangból érkeztek a táncosok, akik gyönyörű ruhákban és jelmezekben, klasszikus és kortárs koreográfiákat adtak elő. A balinéz tánc nagyon dinamikus és kifejező: a táncosok az ujjaikkal, a fejükkel és a szemeikkel is gesztikulálnak, miközben komoly színműveket adnak elő, amik a hindu vallás mítoszait és rituáléit dolgozzák fel.
Hatalmas tömeg volt a fesztiválon és a színpad előtt furcsán le volt zárva a nézőtér. Kezdéskor először a polgálmestert és az egyéb hírességeket engedték leülni, aztán kinyitották a nézőtér hátsó kapuját és ráengedték az ülőhelyekre a tömeget is. Ebből volt egy kis keveredés és hangoskodás, kár volt megvárni vele az előadás kezdetét, de szerencsére mindenki gyorsan rendezte sorait. Mi a kordonnál álltunk, viszonylag közel a színpadhoz, így végül egész jól láttuk az eseményeket, de az arcjátékot annyira nem tudtuk kivenni. Saját videót nem készítettem, de levadásztam egy jó minőségű felvételt a netről, amin jól látszik a lényeg:
A kedvencünk a férfiak által előadott Kecak tánc, más néven Ramayana Majom Kántálás, ami az 1930-as években született Bali szigetén. A performanszot eredeti formájában 150 kockás szarongba öltözött férfi adja elő, egy hatalmas, lüktető félkört formázva, miközben a kezüket rázva, mindannyian a “cak” szócskát kántálják. A tánc egy ősi hindu vers, a Ramayana csatáját mutatja be, amiben Rama herceg a feleségét akarja megmenteni a gonosz démon Ravanától, amikor egy majomszerű erdei törzs, a Vānarák a segítségére sietnek és ezzel a transzcendens tánccal bénítják meg a gonoszt. A legjobb jelenet erről a Baraka c. filmben látható.
És akinek ez nem elég, annak itt van a Samsarából is egy zseniális balinéz tánc jelenet, ugyanebben a csodás rendezésben.