Szombatra találkozót beszéltünk meg Nikivel és Petivel, akik nem mi vagyunk, hanem egy másik házaspár, akik szintén fél éves digitális nomád útjukat töltik épp Délkelet-Ázsiában. Kalandjaikat ezen a facebook oldalon követhetitek nyomon.
A Királyi Palotánál (Grand Palace) találkoztunk délelőtt 10-kor, ahová szokásunkhoz híven megint új járművel érkeztünk: ezúttal hajóra szálltunk. Jó döntés volt, mert villámgyorsan haladtunk, miközben láttuk az egész várost és pont a Palota lábánál tettek ki minket.
88 éves korában, idén októberben hunyt el Bhumibol Aduljadedzs thaiföldi király, akit a thaiok nagyon tisztelnek és szeretnek, ezért halálakor az országban 1 éves gyászt rendeltek el. Bangkokban szinte minden épületen találkozhatunk a király fényképével, az emléke előtt tisztelgő virágfüzérekkel és fekete-fehér kendőkkel. A Királyi Palotánál aznap délelőtt is gyász szertartás volt. A Palota előtti hatalmas téren gyülekeztek a fekete ruhás emberek, és hosszú-hosszú tömött sorokban járultak leróni tiszteletüket az elhunyt uralkodó előtt. Hétvége lévén rengetegen jöttek buszokkal vidékről is, de hétfőn a belföldi repülőn is találkoztunk hazafelé tartó gyászolókkal.
A gyászmenet miatt sajnos nem jutottunk be a Palota minden területére, de megnéztük a kertet és a Palotához tartozó hatalmas templom együttest, köztük a Wat Phra Kaew-t, a Smaragd Buddha Templomát, amelyben Thaiföld legszentebb Buddha szobrát tartják. Az épületek színesek, díszesek és minden részletükben nagyon aprólékosan kidolgozottak, igazi pompás látvány.
Néhány óra alatt körbejártuk az egészet a tűző napon. Szépen le is pirultunk, meg jól elfáradtunk, ezért Foursquaren kerestünk gyorsan egy beülős helyet. Furcsa volt az út, de érdemes volt követni a GPS-t a sikátorokban - amik tele voltak érme árusokkal (sok tematikus piac van Bangkokban) - mert végül nagyon jó helyre vezetett minket. Két érme árus között, egy szűk pici hídon léptünk a helyiségbe, ami tulajdonképpen egy folyóra épített fedett stég volt. Az utolsó két asztal benyúlt a víz fölé, nagyon hangulatos volt az egész, és olcsó: 50-60 bahtért (500 Ft) adtak minden ételt.
Ebéd után Nikiéknek néztünk szállást (csak a találkozónk miatt jöttek ma be a városba 1 éjszakára, egyébként egy buddhista meditációs kertben önkénteskednek 3 hétig). Interneten találtak is egy szimpatikus hostelt, ahova elkísértük őket, remélve, hogy esetleg útközben találunk egy jó masszázs helyet is, mert napok óta fájt már mindenünk a sok mászkálástól. Újabb hosszú séta után bekanyarodtunk a hostel utcájába, ami egy igazi hippi paradicsom volt. Tele volt az utca mindenféle nemzetiségű hippi családokkal, hátizsákosokkal, füstölő illattal és persze rengeteg masszázs üzlettel, illetve egyszerűen csak az utcára kipakolt masszás székekkel és ágyakkal, arra az esetre, ha valaki nem akar lemaradni az utca történéseiről masszázs közben. Nagyon izgalmas környék volt, pont amire vágytunk.
Amíg Nikiék intézték a szállást, mi befeküdtünk egy tradicionális thai masszázsra az egyik üzletbe. Életem egyik legjobb masszázsát kaptam. Életmentő volt és bitang erős. 250 bahtot, vagyis 2000 forintot fizettünk érte fejenként. Miután végeztünk beültünk Nikiékkel a legközelebbi bárba egy pohár búcsú sörre, majd elköszöntünk egymástól.
Mi még egy utolsó lendülettel elkanyarodtunk a Patpong nevű piroslámpás negyed felé, hogy teljes legyen a bangkoki kép, ha már itt vagyunk. Az éjszakai piaccal szegélyezett utcácskákban szép fiatal lányok tánccal csábították a kuncsaftokat, illetve minden kapualjban álltak pimpek is, akik “pingpong show! pingpong show!” hívószóval csaltak volna be minket a gogo-bárokba. A pingpong persze csak az egyik show elem volt arról az A/4-es listáról, amit még a kezükben tartottak. 100 bahtot kértek volna a szórakoztatásért, de nem éltünk vele.
Viszont ismét jól elfáradtunk. Hazavergődtünk és megfogadtuk, hogy vasárnap maximum a lenti 7/11 boltig megyünk el. Végünk van, nem bírjuk tovább! Isteni ez a Bangkok, de most már egy kis pihenésre vágyunk! :)
