Beach Office

Tegnap elmentünk Bali egyik pillangó farmjára, ami egy rövidke, érdekes program volt. Megtudtuk, hogy a lepkék átlagosan 2 hétig élnek, ebből 8 órát szexelnek, pár hét alatt hernyóvá fejlődnek, amik aztán 1 hónapig vannak bebábozódva. Mikor kikelnek a lepkék a bábból, 1 teljes napig nem tudnak repülni, ez az az időszak, amikor turistákra lehet pakolni őket és nagyon jól mutatnak. Délután aztán kiengedik őket a keltetőből, hogy két hetet repkedjenek ebben a szép parkban.

Hétvégén megnéztük Bali egyik új vízesését, ami 3 éve keletkezett a Kanto Lampo folyón egy kisebb hegyomlás során. Korábban öntözésre használták a folyó vizét, ezért nagyon megijedtek a helyi földművesek, amikor ledőlt a hegyoldal, de szerencsére megmaradt az öntöző rendszer és a gyorsan népszerűvé váló turista látványosságból plusz bevételük is lett. 

Hajnalban keltünk, hogy elérjük a napfelkeltét a ‘Campuhan Ridge Walk’ nevű turistaösvényen. Épphogy világosodott, de a városban már nagyban ment a piacozás. Ilyenkor a helyiek lepik el Ubud legforgalmasabb utcáját, ahol délután a turistáké a terep. Gyümölcsöket, zöldségeket és kézzel készített szertartási kellékeket árulnak.

Nagyon szeretjük az új helyünket. Kényelmes szobánk van, tágas fürdővel és hangulatos kerttel. Egy pesti garzon áráért béreljük egy hónapra, amiben a napi takarítás és egy kiadós reggeli is benne van. Jókat dolgozunk a medence partján, pihenésképpen meg fürdünk, vagy bejárkálunk a városba enni és nézelődni. 

A múlt hétvége valahogy kimaradt, 12 naposra sikerült a munkahét, úgyhogy szombat reggel eldugtuk a laptopokat a matrac alá és kivettünk két szabadnapot. Első körben robogót szereznünk, ami nem olyan egyszerű errefelé. Három órát futkostunk a faluban mire végre találtunk egyet, ami elég nagy kettőnknek és működik is. Nem sokkal dél előtt értünk Mirissába, ahol találkoztunk régi cimboráinkkal, a Coco Gate-es fiúkkal, fürödtünk egyet Secret Beach-en (ami anno kimaradt és én mindenképpen meg akartam nézni), délben isteni indiai kaját ettünk, aztán átmentünk Weligamába szörfözni egyet.

Laciék elmentek tegnap megnézni a habaraduwai teknős farmot, ami elvileg egy olyan teknős mentő hely, ahol sérült teknősöket gyógyítanak, illetve teknős tojásokat keltenek ki, hogy aztán visszaengedjék őket az óceánba. Két “inkubátor” van a farmon, amibe a helyi halászoktól vásárolnak tojásokat. Korábban ezeket megették az emberek, így viszont pénzt kapnak értük, vagyis jobban megéri nekik leadni őket a farmon. Havonta 2500 - 3000 teknős engednek el, ami a nyitásuk óta, 1986-tól mostanáig összesen kb. 900 ezer példányt jelent.

Hétfőn hajnali 4-kor indultunk a 100 kilométerre lévő Udawalawe Nemzeti Parkba. Rossz minőségű, kanyargós út vezet odáig, úgyhogy három órát zötykölődtünk mire végre odaértünk. Nem sokkal napfelkelte után érkeztünk és sajnos borongós volt az idő, de legalább nem esett az eső, mint az elmúlt napokban. Sanyi bácsi szervezte az utunkat, az ő barátja jött értünk a bejárathoz egy 40 év körüli veterán Landroverrel. 20-30 hasonló jeep volt úton velünk elefántok után kutatva.

Óriás kánikulában indultunk tegnap és a forgalom is durvább volt a szokásosnál, de hősiesen viseltük az utat a robogókon. Először a Handunugoda teaültetvényhez mentünk, ami a Virgin White Tea-jéről, vagyis a spéci fehér teájáról híres, amit a legenda szerint a kezdet-kezdetén szűz lányok szedtek a kínai császárnak, selyem kesztyűben, arany ollókkal, arany tálkákba. A szűz lányokat és az arany ollót azóta elhagyták, de továbbra is fehér kesztyűben szedik a Virgin White Tea leveleit, hogy azok ne érintkezzenek a teaszedők kezeivel, vagyis emberi izzadsággal.

Sri Lankára belépéskor maximum egy hónapos vízumot lehet szerezni, amihez online kell regisztrálni, kicsengetni 35 dollárt, érkezéskor pedig már nyomják is a pecsétet az útlevélbe. Nem ez a helyzet hosszabításnál. Egy napot utaztunk a colombói bevándorlási hivatalhoz, ahol egy végeláthatatlan procedúra és hat (!) óra sorban állás után végre megkaptuk a hosszabító matricát. Balu bevetette a Home Immigration Office-t, úgyhogy nem volt teljesen hiábavaló nap ez sem, de azért jó volt túl lenni rajta.

Pénteken az ország déli tartományának székhelyén, Galléban kirándultunk, Mirissától 37 kilométerre Colombo felé. A középkorban, a gyarmatosítók előtt, Galle a Kandy Királysághoz tartozott, aztán az 1600-as években először a portugálok, majd a hollandok foglalták el a várost. Fontos kikötő és kereskedő központ volt, ahol drágakövekkel, elefántcsonttal és fűszerekkel kereskedtek és sok szép gyarmati stílusú házat építettek. Ezekben az épületekben ma főként ékszereket és régiségeket árulnak.