Sri Lankára belépéskor maximum egy hónapos vízumot lehet szerezni, amihez online kell regisztrálni, kicsengetni 35 dollárt, érkezéskor pedig már nyomják is a pecsétet az útlevélbe. Nem ez a helyzet hosszabításnál. Egy napot utaztunk a colombói bevándorlási hivatalhoz, ahol egy végeláthatatlan procedúra és hat (!) óra sorban állás után végre megkaptuk a hosszabító matricát. Balu bevetette a Home Immigration Office-t, úgyhogy nem volt teljesen hiábavaló nap ez sem, de azért jó volt túl lenni rajta.
Másnap hajnalban kisbusszal vártuk a tesómékat a reptéren. 18 órát repült a kiscsalád, hogy aztán újabb 2,5 órát autózzanak velünk Mirissáig. Nincs közel ez a Sri Lanka, de úgy láttam az arcokon, hogy megérte! Nulla fokból érkeztek a harmincba, imádták a pálmafákat és egyből jött üdvözölni őket a helyi állatsereg is. Láttak mongúzt, pávát, papagájt, gekkót, mókust, bivalyt, varánuszt meg mindenféle trópusi jószágot. Volt egy kis eső az első három napban, de azóta szerencsére újra kánikula van.
Kaptak a gyerekek egy kis ízelítőt a helyközi buszozásból is - ami egyszerre vicces és félelmetes élmény - meg utaztunk tuktukkal, amit szintén szerettek, de végül a robogózás mellett döntött a család. Kibéreltünk három robogót és azóta azokkal cirkálunk a környéken. Elég vagány csapat vagyunk szerintem.
Hétfőn délelőtt bálnalesen voltunk. A mirissai kikötőből indultunk és másfél óra hajózás után értük el a legjobb bálnafigyelő helyet az óceánon. Esős reggel volt, úgyhogy a hullámok nem voltak valami szelídek, mindenki iszonyú tengeribeteg lett a végére. Útközben elúszott mellettünk egy száz éves teknős és láttunk egy kisebb delfin rajt is. Öt hajó jött aznap a túrára és a mozgásukból mindig látni lehetett, hogy épp merre van esemény. Mikor megjelent a bálna, mindegyik hajó egy irányba fordult és követni kezdte a spriccelő vízpermetet. A közelbe érve többször láttuk a bálna hátát, majd mikor egy végső nagy lendülettel elindult lefelé, előbukkant a vízből a hatalmas uszonya is. Ettől egy pillanatra elakadt a lélegzetünk. Minden alámerülés után 10 percet kellett várni, hogy újra feljöjjön levegőért. Háromszor néztük meg, aztán békén hagytuk szegényt, bár már biztos hozzászokott a furcsa reggeli társasághoz.
Bátyusék mindent látni szeretnének, úgyhogy mozgalmas lesz a következő 10 napunk, de a munka-nyaralás egyensúlyt azért mi tartjuk rendületlenül. Holnap Galléba megyünk, jövő héten pedig nemzeti parkba. Ez a két fix programunk van, és rengeteg terv meg ötlet, úgyhogy hamarosan érkeznek az újabb beszámolók. ;)
