Hétvégén megnéztük Bali egyik új vízesését, ami 3 éve keletkezett a Kanto Lampo folyón egy kisebb hegyomlás során. Korábban öntözésre használták a folyó vizét, ezért nagyon megijedtek a helyi földművesek, amikor ledőlt a hegyoldal, de szerencsére megmaradt az öntöző rendszer és a gyorsan népszerűvé váló turista látványosságból plusz bevételük is lett.
A szurdok tetején kicsengettük a 200 forintos belépőt és lesétáltunk a lépcsőn, aminek az alján egy helyi segítő fogadott minket. Intett, hogy vegyük le a papucsokat és kézenfogva levezetett minket a csúszós köveken a szurdok mélyébe, ahol belesétálnunk a combközépig érő, kétesen tiszta vízbe. Ámultunk egy kicsit a szép környezeten meg felmásztunk a sziklákra, ahol rendesen kaptuk a nyakunkba a vizet, és a fiú készített rólunk néhány képet. Szépséges volt a vízzuhatag és nagyon élveztük, hogy csak ketten vagyunk, alig akartunk elindulni, de pont mikor felöltöztünk, megérkezett a következő társaság, akiket három másik követett a lépcsőn, úgyhogy nagyon jól időzítettünk.
Innen a Taman Nusa Kulturális Parkba mentünk, ahol interaktív bemutatót kaptunk Indonézia kulturális örökségéről. A 15 hektáros területen bemutatták a 17.000 szigetből és 260 millió lakosból álló szigetország etnikai csoportjait és azok kultúráját. Több, mint 60 tradicionális indonéz házat láttunk az ország különböző pontjairól, többek között Jáváról, Szumátráról, Borneóról, Celebeszről és Új Guineából. A házak között sétálva néha hozzánk csapódott egy-egy idegenvezető, illetve zenés, táncos, kézműves performanszokat láttunk és mindent ki is próbálhattunk.
