Megérkeztünk Krabi / Ao Nangra

Január 9-ig volt szállásunk Ko Pha Nganon, viszont az eső miatt gondolkozni kezdtünk rajta, hogy esetleg maradunk még két napig, amíg eláll, de szerencsére nem tettük. Sajnos nem vettünk anno eső-védőt a hátizsákokra a Mountexben, Thaiföldön pedig azóta sem találtunk ilyet, úgyhogy becsomagoltuk az összes cuccunkat zárható zacskókba, a hátizsákokat pedig betekertük folpackba. Olyan jól sikerült a művelet, hogy Balu szerint, hajótörés esetén is lett volna elég időnk búvárokat küldeni a hátizsákokért, anélkül, hogy a laptopok eláztak volna. Innentől kezdve persze egy csepp eső sem esett. 

Hajnalban indultunk, taxiba, majd hajóra szálltunk, és néhány óra alatt megérkeztünk Surat Thaniba, a tranzitvárosba, amin mindenki csak átutazik. Itt buszra tettek minket, és újabb néhány óra alatt megérkeztünk következő állomásunkra, Krabira, ahol egy hetet fogunk eltölteni. 

Krabi híres tengerpartjától, Ao Nangtól 3 km-re északra foglaltunk szállást egy kis hippi tanyán, ami Payang Bungalows névre hallgat, és amit rögtön megszerettünk BB miatt, aki a házigazdánk. Egy nagyon kedves, pocakos thai fickó, aki 20 éve üzemelteti a helyet a feleségével. BB nagyon vidám, közvetlen ember, aki széles mosollyal és két üveg ásványvízzel fogadott minket, adott egy gyorstalpalót a környék tudnivalóiról és felajánlotta a tuktukját sofőrrel, amit bármikor ingyen igénybe vehetünk. Jó így megérkezni, egyből otthon éreztük magunkat.

A bungalónk egy egyszerű kis beton építmény, mini terasszal, kényelmes ággyal, ventilátorral, fürdővel és hideg vízzel. Nagyon minimál hely, de mindenünk megvan, amire szükségünk lehet, erre a hétre legalábbis tökéletesen megfelel. Egy hosszúkás telken öt ilyen beton bungaló és öt bambusz bungaló van egymással szemben, egy kis ösvény mentén, dzsungelszerű növények között. Van továbbá egy főépület, ami egy nyitott oldalú kis étterem rész, recepcióval, közös hűtővel és biliárd asztallal, amolyan közösségi tér, ahol BB szunyókáló helye is van egy paraván mögött. BB azt mondta, ha bármi gondunk van, nyugodtan ébresszük fel, mert ő általában ott hever, ha épp nem vacsorát szolgál fel, sznorkel túrát szervez, vagy fogadja az új vendégeket. Az asszony főz és van egy 3-4 fős lótifuti személyzetük, akik mindenben segítik őket, vagyis minket. Nagyon családias és hangulatos az egész.

Tegnap este bementünk Ao Nang Beachre, hogy robogót béreljünk. Kicsit megdöbbentünk a hatalmas nyüzsgéstől, ami a városban fogadott minket. Nagyon turistás a környék, nem ehhez szoktunk Ko Pha Nganon. Kicsit be is sokalltunk az éttermek előtt álló beterelő személyzettől, a hömpölygő turista hadtól és a modern zsibvásár hangulattól. Minden kétszer annyiba kerül persze, úgyhogy vége a 60 bahtos padthaiozásnak, itt 120-nál kezdődnek az ételek. Mi persze ügyesek vagyunk és találtunk egy maroknyi utcai árust, ahol egész tűrhetőt ettünk, és egyúttal elhatároztuk, hogy olyan helyre többet nem megyünk, ahol McDonald’s van, mert az mindig jelzés értékű.

A délelőtti munka után, ma napfényben is visszamentünk  Ao Nangra. Egyrészt ettünk egy méregdrága (értsd kb. budapesti áras), viszont félelmetesen finom india ebédet, tikka massalával, garlic naannal, sikh kebabbal, mennyei volt. Másrészt ebéd után gondoltuk fürdünk egyet, de Ao Nang nappal is annyira idegen volt, hogy egyből tovább álltunk, és pár száz méterrel távolabb egy érdekes sziklás résznél, Sirithan Beach-nél közelítettük meg a tengert.

Apály volt éppen, ami azt jelentette, hogy a parttól 100-150 méterre lévő sziklákhoz egyszerűen be tudtunk sétálni, mert odáig egyáltalán nem volt víz, csak apró pici rákok, akik hatalmas csapatokban szaladgáltak a homokfövenyen. Az egyik szikla körül azért találtunk végül vizet, úgyhogy azt körbe is úsztuk ügyesen, hogy mozogjunk végre egy kicsit, mert az evés az nagyon megy, minden túlságosan finom, nem ártana ha néha sportolnánk is. Most úsztunk egyet, ami nagyon jól esett, és a nap sem telt el egészen. Délután még hazajöttünk dolgozni egy kicsit és pihenni a nap hátralevő részében.

Mindeközben én torokfájással küzdök. Remélem nem robbanok le, most, hogy végre itt a jó idő.