Vonattal mentünk Kandybe, Sri Lanka középső tartományának fővárosába, ami 130 kilométerre van Colombótól. Kemény harc megy a vonaton az ülőhelyekért. Amíg várakoztunk a peronon, több embert láttunk menet közben felcsimpaszkodni a kifutó vonatra, a harmad osztályú kocsik ajtajaiban pedig gyakran fürtökben lógnak az emberek a tömött, száguldó vonatokon (tiszta India!).
Nem tudtunk előző este online helyet foglalni, ezért gondoltuk majd a kalauznál upgradeljük a jegyeinket. Mikor a vonat megérkezett és megindult a roham az ülőhelyekért, mi elfutottunk az üres vagonok felé, ahonnan persze elküldtek minket. Csalódottan visszakullogtunk a sima másodosztályú kocsikhoz, ahol addigra már mindenki szépen elhelyezkedett. Így maradtak nekünk az állóhelyek a következő 3 órára, de legalább nem a vonat oldalán kellett kapaszkodnunk, és a jegyekért is csak fejenként 330 forintot fizettünk.
Egy laza városnézés és egy egész jó curry után foglaltunk magunknak szállást egy hangulatos domboldali házban, ahol megismerkedtünk egy újabb remek házigazdával, Surajjal. Suraj estére javasolt nekünk egy autentikus sri lankai éttermet, a Muslim Hotelt, ahol isteni fried rice chicken-t, biriyanit, paratha és kabul rotit ettünk. Másnap pedig sri lankai reggelit kaptunk tőle: friss, ropogós kenyeret, marha és csicseriborsó curryvel, amit kézzel kellett megennünk, de egész jól boldogultunk. (A sri lankai kajákról ITT van egy nagyon jó kis összefoglaló angol nyelven, képekkel, ha valakit bővebben érdekel a téma.) Evés közben kifaggatuk Surajt az ország gazdasági helyzetéről és a nemrég véget ért polgárháborúról.
Másnap a legnagyobb élményünk a Ceyloni Tea Múzeum volt, ahol tea ültetvényt láttunk szüretelés közben, és bemutatták nekünk a tea készítés folyamatát és történetét egy négy emeletes épületben. A túra végén kostolót is kaptunk és bevásároltunk jóféle ceyloni teákból, amiket legjobb tisztán vagy tejjel inni. Őrülten finomak, azóta azon élünk.
