Szörfözünk!

Hétvégén mindkét nap szörfözni voltunk, aminek meg is lett az eredménye: izomláz és deszkára állás! Úgy néz ki lassan tényleg megtanulunk szörfözni. :) Weligama felé menet útba ejtettünk egy kis nemzeti parkot, amit a térképen fedeztünk fel - Talallától 12 kilométerre észak felé - egyéb leírást, vagy táblát nem láttunk róla és a bejáratát is alig találtuk meg. Egy faluszéli hátsó kertből sétáltunk be a dzsungelbe, ahol aztán rátaláltunk az erdei útra is, ami egy sorompóhoz vezetett. A sorompónál egy épület volt, majmok, és néhány pakolászó ember, tőlük kérdeztük meg, hogy itt vajon tovább mehetünk-e. Egyikük elmondta, hogy a sorompón túl, az erdő mélyén, kis kunyhókban, szerzetesek élnek remeteségben, ezért van lezárva az út. A férfi gyógyszert hozott nekik, ezért sétálhatott be, de egyébként nem lehet zavarni az erdő csendjét és az imádkozást.

Szörfözni csak délután 4 és este 7 között érdemes, ezért szombaton még sznorkelezni is volt időnk. Ebéd után Secret Beachre mentünk, ahová múltkor - nagyon bénán - nem vittünk felszerelést. Megérte visszajönni, mert akadt bőven látnivaló, a parti kövek és korallok mentén szép, nagy, színes halak úszkáltak.

4-kor találkoztunk Jasonnel, aki a neve ellenére egy helybéli szörfoktató. Jason egy nagyon furcsa, hiperaktív fickó, aki 17 éve szörfözik és kifogyhatatlan lendülettel magyaráz. Azt viszont elég jól! Az óra végére összeállt a kép és sikerült korrigálnunk néhány hibát is, aminek eredményeképp vasárnap estére mindketten szörföztünk. Egyre könnyedebben állunk legalábbis a deszkára, megvan az egyensúly is nagyjából és siklunk ki hosszan, ügyesen a part felé.

Nem olyan egyszerű egyébként a szörfözés, kell hozzá bírni a gyűrődést. Vasárnap kifejezetten nagy hullámok voltak. Ezeken egyrészt át kell verekedni magunkat - hosszú huzavona mire egyáltalán bejutsz a vízbe - a vízáramlás állandóan fékez, alig lehet haladni, húz-von magával a víztömeg. Van úgy, hogy az óceán végig csak jobbra húz, ezért az egész szörfös tömeg összetorlódik és sodródik ki a part jobboldalára. Aztán meg csomószor beterít a víz, leesel a deszkáról, elmerülsz, vizet nyelsz, fejbe vág a deszka, marja a szemedet a só… de a sok viszontagság ellenére mégis belebolondulsz, nem érzed a fáradságot és mászol vissza újra meg újra rendületlenül. Jutalmul pedig egyre hosszabb meneteket mész és fülig ér a szád!

A héten még egyszer elmegyünk Weligamába, kihasználjuk amíg lehet ezt a kiváló tanulópályát, mert ilyen nem nagyon lesz mostantól. Pénteken aztán átrepülünk Indonéziába (jippijééé!) és ott folytatjuk a kiképzést! :)