Nagyon szeretjük az új helyünket. Kényelmes szobánk van, tágas fürdővel és hangulatos kerttel. Egy pesti garzon áráért béreljük egy hónapra, amiben a napi takarítás és egy kiadós reggeli is benne van. Jókat dolgozunk a medence partján, pihenésképpen meg fürdünk, vagy bejárkálunk a városba enni és nézelődni.
Múlt héten esett az eső, úgyhogy csak vasárnap délelőtt tudtunk kirándulni egyet. A Tegallalang Rizsteraszhoz mentünk, ami egy gyönyörűen kialakított, lépcsőzetes rizsföld Ubud északi részén. A teraszok közötti ösvényen körbe lehet sétálni a völgyet. Nagyon szép és hangulatos az egész, de rengeteg turista van, meg a turistákra szakosodott helyi lakosság, akik nagyon leleményesek. Két random check-point van útközben, ahol nem árulnak semmit, csak egy néni meg egy bácsi ücsörög egy bódé alatt egy sámlin és adományt gyűjt, amiért cserébe továbbhaladhatsz. Az összeget persze pontosan meghatározzák és eléd ugranak, ha méltatlankodsz, vagy kevesebbet akarsz "adományozni". Aranyosak. Aztán van, aki képeslapot árul - főleg gyerekek - vagy pózol neked rizsszedő szerkóban és azért kér pénzt. A domb tetejéről viszont nagyon szép a völgy, úgyhogy érdemes kicsengetni a második tízezrest is a cuki pitbull bácsinál.
A következő felfedező körünket tegnap tettük meg. Bali keleti partjához robogóztunk bő egy óra alatt, ahol megnéztük a Kék Lagúna nevű sznorkelező helyet Padangbai városban. Útközben megálltunk egy félreeső partszakaszon is, hogy megnézzük, milyen Bali hírhedt fekete homokos partja... és hát tényleg nem valami szép, de azért érdekes látvány. Biztos látunk majd ebből is mindenféle verziót.
A Kék Lagúna egy helyes kis fehérhomokos öböl, étteremmel, napágyakkal, és sznorkel felszerelés bérlő standdal. Béreltünk is uszonyokat, amivel nagyon profin lehet nyomulni a vízben. Szép korallokat láttunk és rengeteg halat, akik mind körénk gyűltek, ha egy helyben egyensúlyoztunk a vízben. Az uszonyokkal pedálozva álltam egyszer, hogy megigazítsam a maszkomat, és mikor visszadugtam a fejem a vízbe, egy óriás halraj közepén találtam magam, akik lelkesen várták hogy etessem őket. Teljesen el vannak turistásodva ezek is. És nem csak ők, hanem a víz is sajnos. A sziklák felé úszva a fejem tetejével szántottam a műanyag szemetet a víz felszínén. Nejlon zacskók, műanyag dobozok, játékpisztoly és papucs maradványok között haladtam egyre kellemetlenebbül. Egy darabig tűrtem, aztán elkezdett fullasztani az egész és kimenekültem a vízből. A parton aztán megláttam a szemét forrását is: két soha nem ürített szemetesvödör és egy nagy kupac hordalék éktelenkedik a homokon, közte rengeteg műanyag szemét. Errefelé sincs hulladékkezelés. Az emberek meg egyszerűen ignorálják. A turisták a szemétkupac elé állnak, onnan fényképeznek és eggyel fentebb fekszenek, hogy ne essen a látószögükbe ez a kis kellemetlenség. Az étterem tulajdonosáról és a helyiekről nem is beszélve... Hát, nem tudom, emberek. Mindenesetre gondolkodom egy mini szemétszedő akción, amíg itt vagyunk.
Hazafelé beszaladtunk egy búvár resortba érdeklődni a nyíltvízi búvárvizsga felől, de pillanatok alatt egy üzleti tárgyaláson találtuk magunkat, ahol egy kávé mellett online marketing lehetőségekről egyeztettünk az üzletvezetővel és tulajdonossal... :)
