Múlt héten csütörtökön érkeztünk a déli tartomány egyik üdülő paradicsomába, Mirissába. Egy hónapra béreltünk itt szállást, egy gyönyörű hat személyes villát, amiben kényelmesen elférünk a fiúkkal, és majd tesómékkal is, akik jövő hét végén érkeznek a kis családdal. Remélem már izgulnak az út miatt, mi már nagyon várjuk őket!
A haciendánk egy nagyon szép, három szobás ház egy kis domboldalon a fő út mentén, öt kilométerre Mirissa Beachtől és a turistáktól. Hatalmas, füves kertünk van, minden földi jóval: pálmákkal, bambusszal, jackfruittal, szentjánosbogarakkal, trópusi madarakkal és mókusokkal. Van két nagyon helyes mongúzunk is, akik egész délután itt grasszálnak a teraszunk előtt, meg vadon élő, szépséges pávák, amik a ház mögötti dombon szoktak kapirgálni. Kerítés nincs a dombtetőn, így szabadon járhatnak az állatok. A kóbor kutyák is innen jönnek, megjelenik néha egy-kettő a farkát csóválva egy kis kedvességért. Rengeteg van belőlük itt is, megszakad a szívem értük.
A háznak van egy gondnoka, egy 73 éves sri lankai bácsi, aki itt lakik velünk egy külön lakrészben. Nagyon hosszú neve van, amit képtelenség megjegyezni, ezért magunk között csak Sanyi bácsinak hívjuk. Sanyi bácsi gondozza a házat, a kertet és minket. Mindenről felvilágosítást ad, megmondja mikor indulnak a buszok és hol érdemes olcsó helyi ételt enni. Néha meglep minket egy tál jackfruittal, robogót hozat nekünk, meg bivaly aludttejet cserépedényben a szomszédtól, de rendeltünk már tőle 20 darab kókuszdiót is, amit a parton behűtve 150 rúpiáért adnak, mi viszont így helyi áron, 15 rúpiáért (30 Ft) kapunk majd. Igazi kincs az öreg!
A házunk előtt rizsföld van és fehér madarakkal legelésző bivalyok. Busszal, tuktukkal és robogóval lehet mozogni, de sok helybéli jár biciklivel is. Különleges nagykerekű ős-járgányaik vannak, amiket talán még az angolok hagytak rájuk és nagyon vagányan néznek ki velük. Pláne, hogy minden férfi gyönyörű színes szarongot (lepedőszerű szoknyát) visel és persze mosolyog és integet hozzá… imádjuk őket!
Sokat dolgozunk a héten, úgyhogy még csak kevés strandot (vagy bármi mást) láttunk, de azok mind szépek voltak. Itt van a legpuhább homok, amiben valaha sétáltam és hatalmasak a hullámok, igazi szörfparadicsom. A fiúk ma délelőtt szörfoktatáson voltak, délután meg már maguktól szörfözgettek és nagyon fel voltak dobva, úgyhogy amint lesz rá időnk mi is kipróbáljuk, jófejnek tűnik ez a szörfös brigád. Én hullámot eddig csak a nyakamba kaptam, de akkorát hogy fél percre eltűntem a víz alatt... mintha egy örvény nyelt volna el, nagy élmény volt, mínusz egy napszemüveg.
Még egy érdekesség, hogy a sri lankaiak Magyarországot a Nokiával azonosítják. Az összes tuktuk sofőr ezzel jön, ha meghallja honnan jövünk: “Ah, Ungārija! Very famous. Nokia phone!” - Először nem értettük mi van velük, aztán rájöttünk, hogy a régi jó kis Nokiákat nálunk gyártották, amik azóta is működnek talán, és mindegyiken ott a “Made in Hungary” felirat. Szeretnek minket, ez a hírünk a világban, igazi magyar siker! :)
