Beach Office

Akkora Zenben vagyunk, megőrülünk! :) Az első három hónap változatossága után most végre úgy érzem, hogy megérkeztünk. Ko Pha Ngan-on óriás lendülettel hajtottam (volna) a jövés-menést, felfedezést, de akadályozott minket az eső, és meg kellett szokni azt is, hogy bár a trópusokon vagyunk, mi dolgozni jöttünk ide. Be kellett állítanunk egy egészséges munka-pihenés egyensúlyt. Thaiföld második hónapját nagyon elapróztuk: egy-egy hetet töltöttünk csak mindegyik helyen, ami digitális nomád tempóban egy kicsit túlfeszített és sok lemondással jár.

Múlt héten csütörtökön érkeztünk a déli tartomány egyik üdülő paradicsomába, Mirissába. Egy hónapra béreltünk itt szállást, egy gyönyörű hat személyes villát, amiben kényelmesen elférünk a fiúkkal, és majd tesómékkal is, akik jövő hét végén érkeznek a kis családdal. Remélem már izgulnak az út miatt, mi már nagyon várjuk őket!

Ko Lanta egy elefánt fej formájú sziget, aminek az északi részét, Ko Lanta Noi-t, egyáltalán nem láttuk, pedig nagyjából az elefánt szeménél szálltunk ki a kompból. Az ormány a sziget déli rèsze, Ko Lanta Yai, aminek a közepén lakunk, a nyugati parton. Ez egy hosszú egyenes partszakasz, a sziget fő turista központja, tele bárokkal, éttermekkel, szálláshelyekkel. A sziget belső része erdős, dombos, dzsungelesebb vidèk, ami a keleti partot elvágja a nagyobb nyüzsgéstől.

Az időjárás egyébként nem túl kegyes hozzánk. Január eleje óta megint folyamatosan ömlik az eső. A weather.com egész hétre 90-100%-os esőt mond. Javulás, csak jövő hétfőn várható, amikor elköltözünk innen. Nem is bánom, hogy végre elmegyünk, jó lesz egy kis változás. Ma olyan szintű eső és szélvihar volt, hogy szó szerint bent ragadtunk a lakásban. A házunk alatt egy hatalmas tó keletkezett. A robogóval át kellett parkolnunk a szomszéd háza alá, ahol le van betonozva a terep, nehogy eldőljön a motor a sárban és keményen megsarcoljanak minket.

Utolért minket a monszun. Éjjel már szakadt az eső, én azt édesen átaludtam, de nem maradtam le semmiről, mert a reggeli tükörtojásunk mellé újra esni kezdett. Egy darabig csodáltuk a teraszról, ahogy ömlik a víz, aztán mikor beterítette a laptopokat is a páraszerű esőpermet, a házban folytattuk a munkát. Tökéletes idő lesz ez a dolgozáshoz. Kinyitottunk minden ajtót és ablakot, hogy kellemes kereszthuzat legyen - legalább kimegy a tegnapi füst is - és így védett helyen dolgozunk, amíg el nem áll...

A szemét kezeléssel azért akadnak itt problémák. Rengeteg szemetet látni mindenfelé, parti úton, bokrokban, házak mellett, előtt, vagy két telek között... szinte mindenhol felbukkan egy-egy kupac valami, vagy csak műanyag zacskók hevernek szerte szét, és ez nagyon bántja az ember szemét és szívét. Csak néhány központibb helyen látni hatalmas fém ketreceket, amibe az elszállítandó háztartási szemetet lehet dobni méretes zsákokban. A házunknál is csak egy óriás kuka van, a méretéből ítélve ritkán viszik el.

Egy óra repülés, másfél óra buszozás, és két és fél óra kompozás után tegnapelőtt délután 4-kor megérkeztünk Ko Pha Nganra. Aggódtunk picit az időjárás miatt, mert elhúzodott a monszun időszak, múlt héten még áradások voltak a szigeten. Ehhez képest ugyan felhős volt az ég, de szerencsére nem esett, 27 fokos meleg, laza szellő és pára fogadott minket. A délutáni záporok is elmaradtak másnap. Úgy néz ki, hogy lecsúsztunk a monszunról, csodálatos trópusi időnk van.