Akkora Zenben vagyunk, megőrülünk! :) Az első három hónap változatossága után most végre úgy érzem, hogy megérkeztünk. Ko Pha Ngan-on óriás lendülettel hajtottam (volna) a jövés-menést, felfedezést, de akadályozott minket az eső, és meg kellett szokni azt is, hogy bár a trópusokon vagyunk, mi dolgozni jöttünk ide. Be kellett állítanunk egy egészséges munka-pihenés egyensúlyt. Thaiföld második hónapját nagyon elapróztuk: egy-egy hetet töltöttünk csak mindegyik helyen, ami digitális nomád tempóban egy kicsit túlfeszített és sok lemondással jár.
Sri Lankán az első hónap barátos-családos félnyaralás volt, ami általában úgy telt, hogy a vendégek strandoltak, mi pedig otthon, a teraszon gépeztünk. Gyönyörű kertünk volt, de mivel a falu szélén laktunk, elég nehezen mozogtunk (ebéd, bevásárlás, miegymás). Kipróbáltunk mindent: gyalogoltunk, bicikliztünk, buszoztunk, tuktukoztunk, robogó hátsóülésén utaztunk… de a legjobb az a 10 nap volt, mikor saját, állandó robogónk volt.
Most viszont robogóra sincs szükségünk. Helyben vagyunk. Mindenünk van és igazából nem igénylünk semmit. Leslattyogunk a lépcsőn és a tengerben vagyunk, felsétálunk egy másikon és sea foodot eszünk, lemegyünk a háziak konyhájába és pennét főzünk, átmegyünk a szomszédhoz és varrónőnk van... Reggelente futunk a homokban. 1,2 km hosszú a part, lefutjuk kétszer oda-vissza és megvan egy szigetkör. :)
Tegnap este megérkezett Balu vadiúj asztala. A házigazdával deal-elte, hogy legyen és nagyon kedvesen kifizette a felét, 4000 Ft-ot. Gyönyörű irodát rendeztünk be a teraszon, még vízforralót is kaptunk, hogy ne kelljen lemenni hozzájuk minden teafőzéskor. Ha elfáradunk, megmártózunk a vízben, ha nagybevásárlás kell, elbuszozunk Dickwellába, ami 10 km-re van innen. A buszozás sem olyan nyűg már. Öt percenként jön egy busz a főúton, átszállnunk sem kell, mint eddig, és ezeken a zenés, villogó-buddhás, száguldó csodajáratokon mindig nagyon jól szórakozunk.
Első reggel megmentettünk egy kutyát. Kínkeservesen vonyított szegény, mert fel volt tekeredve a láncára. Mikor lecsavartuk onnan, láttuk, hogy kb. 70 centis az a nyomorult lánc és iszonyú szoros a nyakán. Nyakörv persze nem volt, csak ez az éles, vékony fém. Egy percig álltunk fölötte tanácsalanul, meg picit lazítottunk a szorításon, aztán úgy döntöttünk nem szórakozzunk vele. Szétnéztünk ki lincsel meg minket, de nem volt a közelben senki, úgyhogy elengedtük szépen. Olyan boldogan sétált el! Azóta is ott lóg a lánc üresen, nagyon büszkék vagyunk.
Esténként zseblámpával járunk, mert a parton alig van fény és a házhoz egy kis erdei ösvényen kell felmászni. Ilyenkor mindig halljuk, hogy majmok neszelnek körülöttünk és leveleket potyogtatnak ránk. A háziak rendes majom ökkögéssel zavarják el őket, mert bemásznak a konyhába és ellopják az ételt. Ma is ment a kergetőzés, itt vannak a majmok mindenütt! A ház mögötti domboldalon ülnek a fákon és néha átugranak a tetőre, sőt a mi teraszunkat is célba vették. Az előbb itt mászott a maki a korláton és méricskélt, hogy meddig jöhet el. A banánunkra pályáznak, de érdemes szerintem mindent elpakolni. :)
Balu egy honlapon dolgozik épp, én meg megyek lassan (kézzel!) mosni és ebédet főzni. Nem nagyon nézzük, hogy milyen nap van, egyformán telik itt minden... süvít a wifi, morajlik az óceán, huhognak a majmok, csipognak a mókusok, zöldek a fák, türkizkék a víz, béke van és nagyon boldogok vagyunk. ♡
