Beach Office

Tegnap kezdődött a szigeten a háromnapos Galungan ceremónia, Bali egyik legjelentősebb hindu vallási ünnepe, ami Dharma győzelmét ünnepli Adharma felett, vagyis a jó győzelmét a gonosz felett. A helyiek hite szerint ilyenkor az istenek leereszkednek a földre, és az emberek között járnak. A balinézek ünneplőbe öltöznek, minden ház elé színes, feldíszített bambusz oszlopokat állítanak és felajánlásokat, apró áldozati tálkákat kínálnak fel az elődeiknek és az isteneknek.

Akkora Zenben vagyunk, megőrülünk! :) Az első három hónap változatossága után most végre úgy érzem, hogy megérkeztünk. Ko Pha Ngan-on óriás lendülettel hajtottam (volna) a jövés-menést, felfedezést, de akadályozott minket az eső, és meg kellett szokni azt is, hogy bár a trópusokon vagyunk, mi dolgozni jöttünk ide. Be kellett állítanunk egy egészséges munka-pihenés egyensúlyt. Thaiföld második hónapját nagyon elapróztuk: egy-egy hetet töltöttünk csak mindegyik helyen, ami digitális nomád tempóban egy kicsit túlfeszített és sok lemondással jár.

Mirissa Beachen esténként minden étterem elé kitesznek egy-egy halas pultot és azzal csábítják be a vendégeket vacsorázni. Mi viszont arra gondoltunk, hogy jó volna ezt házilag elkészíteni, ezért megkértünk Sanyi bácsit, hogy süssön nekünk ma este halat és vacsorázzon velünk, mi minden alapanyagot beszerzünk hozzá. Nagyon örült a felkérésnek és megmondta, hogy mire lesz szüksége, ezért ma reggel a halpiacon kezdtünk.

Vasárnap szabadnapot vettünk ki, mert nagyon keveset láttunk még Krabiból, hétfőn meg már indultunk tovább. A melegvízű forráshoz szerettünk volna elmenni, de az 60 km-re volt tőlünk, és a két magyar sráctól, Danitól és Istvántól - akikkel összebarátkoztunk a héten - úgy hallottuk, hogy robogóval elég para elzümmögni odáig. Ők nagyon megszenvedték az utat, ezért ezt a kört elvetettük. 

Néhány napja azt vettük észre, hogy a madárcsicsergést néha komolyabb huhogás váltja fel, ami távolabbról, az erdő mélyéről hallatszik ide. Meg voltunk győződve róla, hogy majmok, de csak akkor lettünk egészen biztosak benne, amikor tegnap összefutottunk velük. Egy magaslaton voltunk épp, a majmok meg előbukkantak a fűből, aranyosan majszoltak valamit, mögöttük pedig csak a végtelen tenger látszott. Szerencsére nem kapkodtunk és nem akartuk mindenáron lefényképezni őket, ezért volt egy kis időnk nézegetni őket.