Beach Office

Talalla Beach három tengeri halas étterméből kettőt már kipróbáltunk, de csak mérsékelten vagyunk elégedettek. A két ötcsillagos resort miatt drága a környék, viszont annyival nem főznek jobban, hogy háromszor annyit fizessünk érte. Sri Lanka egyébként sem egy gasztronagyhatalom, egysíkúan és nem túl kifinomultan főznek, de pár száz forintért legalább alaposan be lehet kotuzni, ha nem unja meg az ember ezt a csodát viszonylag rövid idő alatt.

Balu nagyon megszerette a mókusokat és elhatározta, hogy magához édesgeti őket. Még pörkölt földimogyorót is vettünk nekik, de azt egyszerűen nem eszik. A műzlit szeretik. Van benne búza, zab, árpa, dió és mazsola… kétpofára zabálják! A terasz végéből indultunk, de ma már egészen közel tesszük a kaját az asztalhoz. Néha kergetőznek a mókusok a lábunk alatt, néha meg felugrálnak a kinti kanapéra és onnan haverkodnak velünk. Kitettük a GoPro-t az egyik műzli kupac elé: 

Akkora Zenben vagyunk, megőrülünk! :) Az első három hónap változatossága után most végre úgy érzem, hogy megérkeztünk. Ko Pha Ngan-on óriás lendülettel hajtottam (volna) a jövés-menést, felfedezést, de akadályozott minket az eső, és meg kellett szokni azt is, hogy bár a trópusokon vagyunk, mi dolgozni jöttünk ide. Be kellett állítanunk egy egészséges munka-pihenés egyensúlyt. Thaiföld második hónapját nagyon elapróztuk: egy-egy hetet töltöttünk csak mindegyik helyen, ami digitális nomád tempóban egy kicsit túlfeszített és sok lemondással jár.

Közkívánatra ma én írok. :) Ahogy visszanézem, karácsonykor írtam utoljára, úgyhogy tényleg teljesen Nikire hagytam a blogolást, még szerencse, hogy ilyen jól megbirkózik vele.

2 nap híján 3 hónapja, azaz negyed éve indultunk el. Azt hiszem, kezdünk egészen jól beleszokni ebbe a digitális nomád életmódba. Az utóbbi egy hónap különleges volt, mert félig dolgozósban, félig nyaralósban próbáltuk nyomni, február elején a barátok, az utóbbi majdnem 2 hétben meg a család csatlakozott hozzánk kicsit. A következő három hónapra magunk vagyunk.