Beach Office

Este 9-kor indult a repülőnk Srí Lankára, ezért a mai napra már nem terveztünk különösebb mozgást, próbáltuk kímélni magunkat. Fogalmunk sincs hánykor keltünk, az ablaktalan szobában se időt, se időjárást nem érzékeltünk. El voltunk varázsolva kicsit az elmúlt három napban. 

Véget ért a két hónapos thaiföldi utunk. Élményekkel és thai kajával telve, majdhogynem könnyes szemmel indultunk tovább. Nagyon szerettünk itt lenni, hiányozni fog nekünk.  

Elromlott Balu MacBookja, csak hogy egy komolyabb digitális nomád krízisen is átessünk. Számítottunk rá, mert már korábban is gond volt vele, ami hosszú szünet után most újra jelentkezett. A múlt héten háromszor fordult elő, hogy a reggeli bekapcsolásnál a laptop egyszerűen nem indult. Ilyenkor fél-egy napra se kép se hang, majd váratlanul újraindul. Úgy készültünk, hogy ebben az esetben az én gépem lesz a tartalék, úgyhogy Balu azzal továbbra is tud dolgozni, de a helyzetet mindenképpen kezelni kell. 

Hétfőn érzékeny búcsút vettünk BB-től, új magyar és szerb barátainktól és elköltöztünk Ao Nangról. Hajóval utaztunk Ko Lantára, ahol 8 napig lakunk majd. Itt is bungalónk van, Khlong Khong Garden Bungalows névre hallgat és nagyon szép, néhány éve épülhetett. Három típusú ház van, a miénk egy kis faház lábakon, terasszal, függőággyal, meleg vízzel, üveg tolóajtóval és az ágy fölött moszkítóhálóval. Nagyon kis luxy az egész.

Egy óra repülés, másfél óra buszozás, és két és fél óra kompozás után tegnapelőtt délután 4-kor megérkeztünk Ko Pha Nganra. Aggódtunk picit az időjárás miatt, mert elhúzodott a monszun időszak, múlt héten még áradások voltak a szigeten. Ehhez képest ugyan felhős volt az ég, de szerencsére nem esett, 27 fokos meleg, laza szellő és pára fogadott minket. A délutáni záporok is elmaradtak másnap. Úgy néz ki, hogy lecsúsztunk a monszunról, csodálatos trópusi időnk van.

Tempósra sikerült az út, de legalább nem unatkoztunk, és a csatlakozást is sikerült Moszkvában koppra elérnünk, igaz, csak második nekifutásra engedtek minket leszállni, akkora szélvihar volt. Rázós volt a landolás is. Nem szeretem a tapsolást a repülőkön, de most még belőlem is kitört, úgy megörültem, hogy sikeresen földet értünk. Ráadásul havat is láttunk búcsúzóul mielőtt megérkeztünk a bangkoki fülledt, párás nyárba.