Beach Office

Tegnap napsütéses időnk volt, és nem gondoltuk, hogy ennek megint vége lehet, ezért napközben végig a teraszon ültünk, dolgoztunk és csak fél 5 felé indultunk el, hogy kicsit szétnézzünk a szigeten. Este 6-kor már sötétedik, rövidek a nappalok, ezért nem volt már túl sok időnk. A sziget északnyugati csücskéhez robogóztunk, gyönyörű volt a táj: hatalmas erdős dombok, mély dzsungelek, pálmák és szépséges zöld mindenfelé. 

Szombatra találkozót beszéltünk meg Nikivel és Petivel, akik nem mi vagyunk, hanem egy másik házaspár, akik szintén fél éves digitális nomád útjukat töltik épp Délkelet-Ázsiában. Kalandjaikat ezen a facebook oldalon követhetitek nyomon. 

Érdekes betekintés volt a thai kultúrába Jim Thompson háza. Ez az amerikai fickó egy építész, aki önkéntesként jelentkezett harcolni a 2. világháborúba. Először Európába, majd Ázsiába vezényelték, de mire bármiféle harcba keveredett volna, véget ért a háború. Ekkor tisztként Thaiföldre került, és nagyon megkedvelte az országot és a kultúrát, úgyhogy miután hazament leszerelni, vissza is tért, hogy Thaiföldön telepedjen le.

Eddig minden nap más járművel közelítettük meg a várost. Tegnapi új felfedezettünk a BTR, a lezárt sávban közlekedő gyorsforgalmi busz, ami 8 perc sétára van tőlünk és dugó nélkül, villámgyorsan visz minket a belvárosba. A busz végállomásától Sala Daeng állomásig metróztunk, ahol Bangkok egyik üzleti negyedére bukkantunk. 

Új tudásunkkal felvértezve indultunk neki tegnap délután. Szokás szerint éhesek voltunk, ezért indulás előtt gondoltuk harapunk egyet a forgalmasabb szomszéd utcában, amit első este fedeztünk fel. Ma csak utcai árusnál eszünk! Ideje átesni a tűzkeresztségen. Kevés egység volt csak nyitva - úgy látszik itt főleg csak este esznek - de azért találtunk ezt-azt. Kóstolónak egy kis sertés nyársat ettünk, ami enyhén mézes volt és nagyon finom.