Egy óra repülés, másfél óra buszozás, és két és fél óra kompozás után tegnapelőtt délután 4-kor megérkeztünk Ko Pha Nganra. Aggódtunk picit az időjárás miatt, mert elhúzodott a monszun időszak, múlt héten még áradások voltak a szigeten. Ehhez képest ugyan felhős volt az ég, de szerencsére nem esett, 27 fokos meleg, laza szellő és pára fogadott minket. A délutáni záporok is elmaradtak másnap. Úgy néz ki, hogy lecsúsztunk a monszunról, csodálatos trópusi időnk van.
Taxival jöttünk el a házunking, amit Airbnbn foglaltunk nagyjából egy hónapra. A kompnál simlisek próbáltak dupla áras taxiba ültetni minket, de a házigazdánktól tudtuk, hogy fejenként 100 baht a taxi ára, úgyhogy kicsit beljebb sétáltunk a kikötőtől és meg is találtuk a hivatalos taxiállomást, ahol valóban ez volt az ár. Egy platóra kellett felkapaszkodnunk, ahol 4 másik hátizsákos fiúval utaztunk: egy francia, egy holland és két kanadai backpacker. A fiúk partizni jöttek, ez ugyanis Thaiföld híres buli szigete.
A ‘Wat Khao Tam’ templom és Ko Pha Ngan legnagyobb fája között szálltunk le. A szállásunk egy gyönyörű tradicionális thai faház, karcsú kőoszlopokra építve, ami az áradástól és a vadállatoktól véd. A kertünk egy meseszép dzsungel, pálmákkal, banánfákkal és rengeteg trópusi madárral, amik egész nap csipognak, berregnek és énekelnek nekünk. Láttunk már sárga madarat fekete szemmel (amuri sárgarigó), fekete madarat sárga szemmel (beó) és itt lakik a ‘boldogság kék madara’ is, egy gyönyörű szürke hasú - türkizkék szárnyú nagyobbacska madár, amit még nem sikerült beazonosítanom, de gyakran repked itt, úgyhogy majd megpróbálom beazonosítani őt is.
Tegnap este besétált az ablakon egy 12 centis pók. A frászt hozta ránk! Van egy rakás gekkónk és láttunk hatalmas lepkéket, pálmafa alatt legelésző teheneket, óriási denevéreket a parton, egy motor oldalkocsiján utazó majmot és rengeteg kóbor kutyát. Nagyon szomorú látvány ez a sok kóbor állat. Csak a szomszéd templom előtt 13 lakik, tegnap nagyjából megszámoltam őket. Összekuporodva fekszenek a napon és ha arra sétálsz követnek, kunyerálnak, néha megugatnak, de nem bántanak. Önkéntes helyeket nézve találtam olyan menhelyet, ahol itt élő külföldiek - egy német család - próbálja kezelni a helyzetet, gondolom akadnak azért kapacitás problémák.
Tegnap lesétáltunk a legközelebbi partra, ami gyönyörűséges: fehér homok, pálmafák, bungalók, és langymeleg tükörsima víz. A nagy nyitott tértől pedig olyan mélységes csend van, hogy egyből meditatív állapotba kerül az ember. Első este itt feküdtünk a homokban naplemente idején, amikor az óriás denevérek repkedtek fölöttünk.
A napunk nagyrésze munkával telik, holnaptól viszont robogót bérlünk, hogy bejárjuk a szigetet - amire van egy egész hónapunk - és megpróbáljuk majd nagyon ügyesen alakítani a ‘work-life balance’-ot, hogy mindenre jusson időnk. Így néz ki nálunk a madárcsicsergős dzsungeles munka:
jó kis nyugis környezet...azért így a minuszokban irígykedem Balusra hogy ott a teraszon nyomogatja a gépét :)