Óriás kánikulában indultunk tegnap és a forgalom is durvább volt a szokásosnál, de hősiesen viseltük az utat a robogókon. Először a Handunugoda teaültetvényhez mentünk, ami a Virgin White Tea-jéről, vagyis a spéci fehér teájáról híres, amit a legenda szerint a kezdet-kezdetén szűz lányok szedtek a kínai császárnak, selyem kesztyűben, arany ollókkal, arany tálkákba. A szűz lányokat és az arany ollót azóta elhagyták, de továbbra is fehér kesztyűben szedik a Virgin White Tea leveleit, hogy azok ne érintkezzenek a teaszedők kezeivel, vagyis emberi izzadsággal. A tea ízét ugyanis az is befolyásolja, hogy ki szedi a leveleket és ő mit ivott, milyen fűszereket fogyasztott aznap, stb. Erre egy francia parfüm készítő mester hívta fel a figyelmet, aki maga is nagy tea rajongó volt.
Ilyeneket tudtunk meg a túravezetőnktől, aki szép lassú tempóban vitt körbe minket az ültetvényen. Egy gyönyörű árnyékos lugas volt a birtok, ahol kaucsukfa ültetvényt és teaszüretet is láttunk. Lovagolni is tudtunk volna, de az végül sajnos elmaradt. Csak a lovász fiút láttuk fel-alá parádézni a kertben (hátha kedvet kapunk hozzá) amíg mi kellemesen teázgattunk a teraszon. Csendes, nyugodt, meseszerű délelőtt volt.
Gallé felé meg kellett állnunk egyszer fürödni, mert majdnem leolvadtunk a robogókról. Ráadásul csúcsforgalom volt, iszonyú mennyiségű kocsi, tuktuk, busz és kamion száguldott el mellettünk, akik nem finomkodnak túlságosan. Stresszes volt az út, pláne, hogy Nonó kétszer majdnem elaludt mögöttem a robogón. :) Unawatunán álltunk meg, a déli tartomány legnagyobb és leghíresebb strandján, ami méltán híres, nagyon szép, de nekünk túl turistás volt, a víz meg hirtelen mélyült, miközben a hullámok csak húztak-vontak minket, nagyon komoly volt a vízáramlás. Fürödtünk egy jót és újra megállapítottuk, hogy Mirissa a legmenőbb hely a környéken és nagy mázlink van, hogy anno ide foglaltunk szállást.
Galléban körbejártuk a Holland Erődöt és az óvárost, aztán hazafelé megálltunk egy tengeri étkezdénél, a helyi Üvegtigrisnél, ahogy Andi látta :) és tényleg nem volt valami flancos, de isteni halat és rákocskákat ettünk, meg a halászok állványain bohóckodtunk, aztán tüzet gyújtottak nekünk (na jó, a szomszéd asztalnak) a tengerparton és még diszkófényt és konga show-t is rögtönöztek nekünk (vagyis a szomszéd asztalnak.. nem is értettük mi ez a nagy felhajtás körülöttük:). Záróakkordként a kongák Rékához és Nórához kerültek, akik egy nagyon menő, bár kissé elvont mini-koncertet adtak. Ezután már csak haza kellett botorkálnunk a sötétben úgy, hogy Nórát nem hagyjuk el útközben. :)
Nagyon klassz napunk volt.
