Talalla férfiszemmel

Közkívánatra ma én írok. :) Ahogy visszanézem, karácsonykor írtam utoljára, úgyhogy tényleg teljesen Nikire hagytam a blogolást, még szerencse, hogy ilyen jól megbirkózik vele.

2 nap híján 3 hónapja, azaz negyed éve indultunk el. Azt hiszem, kezdünk egészen jól beleszokni ebbe a digitális nomád életmódba. Az utóbbi egy hónap különleges volt, mert félig dolgozósban, félig nyaralósban próbáltuk nyomni, február elején a barátok, az utóbbi majdnem 2 hétben meg a család csatlakozott hozzánk kicsit. A következő három hónapra magunk vagyunk.

Az új szállásunk valami eszméletlen jó. Úgy találtuk, hogy még Mirissából eljöttünk motorral erre a partszakaszra, és elkezdtünk körbekérdezni itt a szálláshelyeken, hogy mi mennyi. Ez a Talalla Beach egy hosszú, patkó alakú, homokos öböl, tényleg álomszerű. Az egyik vége egy nagyobbacska szikla, aminek a tetején van egy magánszállás. Oda mentünk fel először, megkérdezni hogy mibe kerül. Sajnos a napi 10 ezer forintos árával túl volt a büdzsénken, de a házi ifiasszonyság megkérdezte, hogy mennyit szánunk szállásra. Bemondtunk egy összeget, ő meg lehozott a férje testvérének a házába - ugyanazon a dombon, csak kicsit lejjebb. (Már Colomboban a háziaknál és most itt is tapasztaltuk, hogy a családok különböző részei és generációi egymás melletti házakban laknak.)

Szóval a rokoni szálaknak köszönhetően most kb. egy nem túl jó helyen levő, nem túl jó állapotú pesti garzon lakbéréért lett egy tengerre néző, hatalmas terasszal ellátott pici szobánk, moszkitóhálós ággyal, hideg vizes zuhannyal, és folyamatos tengermorajlással. Nagyon jó érzés volt megérkezni a nyugiba, vicces módon tuktukkal költöztünk át Mirissából. Holnapra lesz asztalom is a teraszra, és azzal tényleg megvalósult a beach office. Ha elgémberedünk munka közben, akkor pedig lesétálunk itt egy kis lépcsősoron, és már ott is vagyunk a homokos parton.

Talalla Beach egy talán 1 kilométeres, tök nyugis, még viszonylag kevésbé fejlett partszakasz, ami nagyon jól áll neki. Csak néhány szállás van, 2 nagyobb resort (az egyik nagyon luxy, ajurvédás, a másik meg flancos bungalós). Csak 1-2 minibolt, étteremből sincs 5-nél több, és éjszaka nincs nyitva semmi, alig vannak fények a parton. Óriási nyugalomban vagyunk.

A következő 1 hónapra az a terv, hogy marha sokat dolgozunk (szerencsére bőven van min), de közben azért itt az öbölben megtanulunk szörfözni, és igyekszünk még szemtelenebb barnaságra szert tenni. Aztán irány Indonézia 2 hónapra. Gondolkodtunk, hogy tegyünk még egy kört Vietnam felé is, de arra jutottunk, hogy kell 2 hónap egy-egy országból ahhoz, hogy igazán ráérezzünk az ízére. Közben azért már eszembe jutott, hogy a nyárra jó lesz otthon lenni, de a világért sem siettetném azt a nyarat. (Tudom, könnyen beszélek innen a nyárból.)