Sri Lankára belépéskor maximum egy hónapos vízumot lehet szerezni, amihez online kell regisztrálni, kicsengetni 35 dollárt, érkezéskor pedig már nyomják is a pecsétet az útlevélbe. Nem ez a helyzet hosszabításnál. Egy napot utaztunk a colombói bevándorlási hivatalhoz, ahol egy végeláthatatlan procedúra és hat (!) óra sorban állás után végre megkaptuk a hosszabító matricát. Balu bevetette a Home Immigration Office-t, úgyhogy nem volt teljesen hiábavaló nap ez sem, de azért jó volt túl lenni rajta.

Pénteken az ország déli tartományának székhelyén, Galléban kirándultunk, Mirissától 37 kilométerre Colombo felé. A középkorban, a gyarmatosítók előtt, Galle a Kandy Királysághoz tartozott, aztán az 1600-as években először a portugálok, majd a hollandok foglalták el a várost. Fontos kikötő és kereskedő központ volt, ahol drágakövekkel, elefántcsonttal és fűszerekkel kereskedtek és sok szép gyarmati stílusú házat építettek. Ezekben az épületekben ma főként ékszereket és régiségeket árulnak.

Mirissa Beachen esténként minden étterem elé kitesznek egy-egy halas pultot és azzal csábítják be a vendégeket vacsorázni. Mi viszont arra gondoltunk, hogy jó volna ezt házilag elkészíteni, ezért megkértünk Sanyi bácsit, hogy süssön nekünk ma este halat és vacsorázzon velünk, mi minden alapanyagot beszerzünk hozzá. Nagyon örült a felkérésnek és megmondta, hogy mire lesz szüksége, ezért ma reggel a halpiacon kezdtünk.

Megérkeztek a kókuszok. A nagyobb, kívül narancssárga kókuszt King Coconut-nak hívják, a kisebb zöld színűt pedig Baby Coconut-nak. Mi zöldeket kaptunk. Lehűtöttük őket, majd Sanyi bácsi léket vágott a tetejükön és szívószállal megittuk a hideg kókuszlevet. Ezután megkértük az öreget, hogy vágja fel őket két darabba a machetéjával, hogy ki tudjuk vágni belőle a hófehér kókuszt is. A kókusz darabokat turmixgépbe szórtuk, tettünk bele jégkockát, kókusztejet és cukrot, összeturmixoltuk és megittuk. Isteni lett! Ez a legjobb dolog, ami kókusszal történhet.

Múlt héten csütörtökön érkeztünk a déli tartomány egyik üdülő paradicsomába, Mirissába. Egy hónapra béreltünk itt szállást, egy gyönyörű hat személyes villát, amiben kényelmesen elférünk a fiúkkal, és majd tesómékkal is, akik jövő hét végén érkeznek a kis családdal. Remélem már izgulnak az út miatt, mi már nagyon várjuk őket!

Vonattal mentünk Kandybe, Sri Lanka középső tartományának fővárosába, ami 130 kilométerre van Colombótól. Kemény harc megy a vonaton az ülőhelyekért. Amíg várakoztunk a peronon, több embert láttunk menet közben felcsimpaszkodni a kifutó vonatra, a harmad osztályú kocsik ajtajaiban pedig gyakran fürtökben lógnak az emberek a tömött, száguldó vonatokon (tiszta India!).

Mióta Balyék megérkeztek, nem nagyon volt megállás. Két nap alatt körbejártuk Colombót, aztán elvonatoztunk a sziget belseje felé Kandybe is. Öt éve ért véget a háború az országban, a turizmus ezért még csak most kezd fellendülni, szerencsések vagyunk, hogy láthatjuk a szigetet a maga eredetiségében, még nem fertőzte meg teljesen a globalizáció. Nagyon kedvesek velünk az emberek, mindenki füligérő szájjal köszönt minket, dudálnak, integetnek, kezet fognak, mosolyognak, és segítenek amiben csak tudnak. Nem láttunk még ilyen barátságos népséget, nagyon megszerettük őket.

Este 9-kor indult a repülőnk Srí Lankára, ezért a mai napra már nem terveztünk különösebb mozgást, próbáltuk kímélni magunkat. Fogalmunk sincs hánykor keltünk, az ablaktalan szobában se időt, se időjárást nem érzékeltünk. El voltunk varázsolva kicsit az elmúlt három napban. 

Ma felmentünk a Menara tornyba megnézni a város felhőkarcolóit, majd elvonatoztunk a Batu Cave-hez, ami egy mészkő barlangba épített hatalmas hindu szentély Kuala Lumpurtól 13 kilométerre. Készítettünk néhány fényképet.

Véget ért a két hónapos thaiföldi utunk. Élményekkel és thai kajával telve, majdhogynem könnyes szemmel indultunk tovább. Nagyon szerettünk itt lenni, hiányozni fog nekünk.